Hordógyártás

A Zempléni-hegység a Kárpátok lábaihoz simulva kiváló termőhelye a tölgyes erdőknek. A déli lejtőket leginkább kocsányos és kocsánytalan tölgyek fedik. A nagyvilágban a kádárok számára mindösszese három tölgy használata javallott: a kocsányos („Quercus Robur”) a kocsánytalan („Quercus Petraea”) és az észak-amerikai féltekén termő fehér tölgy („Quercus Alba”). Amikor egy bort vizsgálunk, az első információ, ami a gondolataink rendezésére szolgálhat, az a termőhely és a fajtaösszetétel. Így van ez a tölgyfánál is, a fajtán kívül meghatározó a termőhely. A mérsékelt éghajlat és a vulkanikus kőzetekből álló hegység biztosítja a fák lassú növekedését, teszi alkalmassá szerkezetileg azokat, hogy egyszer majd hordóvá alakulhassanak.

A hordógyártást az erdőben kezdjük, a tölgyrönkök kiválasztásakor a kádárok személyesen ellenőrzik annak szerkezeti tulajdonságait, a legfontosabb szempontok szerint válogatnak. A rönk átmérője, szálegyenessége, görcsmentessége, évgyűrűk és szemcsék sűrűsége a leginkább meghatározó szempontok.

A feldolgozást az anyag hosszának méretre vágásával kezdjük és utána következik egy fontos folyamat, a hasítás. Hasítás után eltávolítjuk a fa felesleges részeit, majd szakértő kezek irányítják a speciális vágást, szeletelést. A folyamat végén a legnemesebb anyag marad meg a tölgyből, amely erős szakítószilárdságú , de hajlékony. Erre a tulajdonságra akkor lesz  majd leginkább szükség, amikor a faanyag a tűzzel találkozik. De addig eltelik még 2-3 év. A dongákat szellős hasábokba rakjuk, a szabad levegőn száradni, érlelődni hagyjuk. Nagyon fontos a napsütés, az eső, a szél és a jég hatása, a cél, hogy a tölgyfa tanninjai veszítsenek fanyar ízükből, hogy amikor majd a bor tanninjaival kölcsönhatásba lépnek, szépen kiegészítsék egymást, és selymessé alakítsák a bort. A donga egyenletes érlelődése érdekében a rakatokat időnként átforgatjuk. A dongák szabad levegőn történő érlelése minimum 24 – 36 hónapon át történik.

A kellően száraz, 24-36 hónapon át érlelt anyag megmunkálása újra a válogatással kezdődik. A berepedt végeket eltávolítjuk, majd következik a nagyon pontos gépi megmunkálás. Szabad szemmel ugyan ez alig látható, de a donga minden felülete és éle szöget vagy ívet kap. A munkaabronccsal összefogott „palástot” tölgyfa tűz felett előmelegítjük, vízpárával locsoljuk, majd ezt követően a gép egyenletesen ölelő acélkarjai húzzák össze a dongák szabadon hagyott, alsó végét. Így veszi fel a hordó a végső formáját. Ezek után a hordó íves palástja átkerül egy másik tűzre, ahol a pörkölése (toastolása/tósztolása) megy végbe.

Honnan származhatnak egy szőlőből készült italban olyan aromák, mint a vanília, a pirított mandula, a mogyoró, a kókusz, a szegfűszeg, a kesernyés citrus és a füst? Hogyan lehet egy azonos területről és évjáratból származó két kékfrankos egyszerre könnyedén gyümölcsös és erősen csersavas, nagy testű? Napjaink „high-tech” hordóhasználatában  az alapanyag kiválasztása után a legfontosabb dolog, ami egy hordóval történik, az a pörkölés, más szóval a toast, (a  „tósztolás”). A hordóban, hő hatására kialakuló aromákért elsősorban a tölgy néhány alkotóeleme a felelős. A hemmi-cellulóz, amely különböző facukrokból áll (pl. xilóz, mannóz, ramnóz, glaktóz) hő hatására könnyen bomlik, a legtöbb aromát adja (pl. karamell, mandula, dió, vaj) és a lignin, amely kevés hő hatására édes, fűszeres aromákkal, főleg vaníliával jelenik meg. A változó erősségű és változó ideig tartó pörkölésnél ezek az alkotó elemek más-más aromákat adnak. Ezt a kémiai folyamatot a gyakorlott kádárok az irányított pörköléssel jól tudják szabályozni. A tűzön lévő tölgyfa hőmérsékletének mérésével, a hő intenzitásának szabályozásával, a pörkölés időtartamával érhetőek el a kívánt aromák.

A pörkölés végeztével újra gépi munkálatok következnek, a hordóvégek megmunkálása, a síklapok (fenék) illesztési helyének kialakítása, majd behelyezése. Ezt követi a hordó külső felületének csiszolása. A kialakult hordó testet 8-10 db horganyzott acél abronccsal látjuk el. A műveletet hidraulikus présgéppel végezzük, mely egyenletesen és erősen illeszti az acél abroncsokat a hordóra. A töltőnyílás kialakítása a hordó méretének megfelelő nagyságban történik. Hogy a nyílás körüli szövetek ne tudjanak folyadékot magukba szívni, égetéssel tömörítjük a faanyagot.

A hordók felületi megjelenése csiszolt, natúr tölgyfa. Igény szerint, a hordók egyik sík lapjára lézergravírozással elhelyezzük a gyártás évét, a gyártó márkajelzését és a megrendelő logóját. A gyártási folyamat végén a hordókat 1,5 bar nyomással (0,5 bar túlnyomással) és vízzel teszteljük. A hordó csomagolása fólia, tartozéka szilikon dugó.